| Ref. és római kat. templom | Falumúzeum | Bánfalva múltja | |
| Platthy kastély | Kazinczy Gábor | Kastélypark | Ref. templom XVII.sz |
Bánhorvát község keletkezése
"SIGILLUM P BÁNHORVÁTIENSIS: 1595".Az emblémáján szőlőfürt és szőlőmetszőkés látható.
A szőlőművelés jelentős szerepet töltött be a falusiak életében. A természeti csapások (jégeső) az évszázadok során nagyon sok esetben tönkretették, de volt hogy el is pusztították szőlőkultúráját.
A XVI. századtól (1540) Szarvaskő várának tartozéka volt, előtte pedig az egri várhoz tartozott. Később a egyházi birtok az egri római katolikus Papnevelő Intézet birtoka lett. Sokáig a katolicizmus befolyása alatt állt. Ennek ellenére a vidéken a reformáció hamar elterjedt mivel Bánvölgye nagyobb családjai elsősorban a Bárius család csatlakozott a reformációhoz. Bánhorvát 1544-től Egyházközség, önálló református egyháza volt. Az upponyi völgytől nyugatra eső községek megmaradtak a katolikus hit mellett. Ezt a határvonalat jelképezte egy ma is meglévő kereszt amely az upponyi völgy 405 méter magas szikláján az ellenreformáció hatásaként keletkezett.
A bánhorváti római katolikus templom közvetlenül a református templom mellett áll. A templom Ráth Károly 1868-ban megjelent közlése szerint 1769-ben épült. Homlokzatának szélein copf vázák, a tornyon és a homlokzaton ion falpillérek vannak. A templom belsejében egyenes záródású szentély, orgonakarzat van. Szószéke copf stílusban épült, a főoltáron hatalmas festmény helyezkedik el. Ezt a nagy oltárképet Danhauer festette 1832-ben Egerben, amely Krisztus bemutatását ábrázolja. A templomban van két nagyméretű "vert és vésett mívű" barokk gyertyatartó és egy XVI. századi kehely, "csúcsíves pártával", talpa XVIII. századbeli barokk stílusú.
A várdombról jó kilátás nyílik a vadnai és a dédesi várra, de jól lehet látni az Upponyi földvárat. Innen megfigyelés alatt lehetett tartani az egész Bán-völgyét.
Bánfalván a reformáció korán elterjedt, amihez hozzájárult a Bárius család református hitre való áttérése. Bárius istván a XVI. században (1598) már református lelkészt alkalmazott. A család kihalásával megszakadás folytán leányágon a Vay és a Fáy családok kerültek a birtokosi székbe. Később a Platthy és Szirmay család volt a birtokos.
Bánfalva ma is épségben megmaradt műemlék kastélya a Bükk északi peremén, a Bánpatakon túl, a domb elé építve áll a 12 holdas ősi parkban.A park felnyúlik a dombon egészen a fenyves erdőbe. Az épület egyemeletes barokk stílusú; a völgy felé néz. Az 1500-as években már állt a kastély mai helyén egy Bárius László kúria, de a jelenlegi 1752-ben kialakított kastélyt a Platthy család építette. A család megfordított címerét, egy szarvascsillagot ott találjuk a bejárat felett.
"EMER PLATTHY.DE N. PALUGYAI DIVÉK ANNA DE SZIRMA EREXERUNT 1752." Jelentése: "A palugyai nemzetségből származó Platthy Imre és Szirmai Anna emelték 1752."
A magyar múltból négy Kazincy is köthető a kastélyhoz. A híres Kazinczyak sorában az első Kazinczy Péter, aki részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Emiatt fej és jószágvesztésre ítélték és csak nagy váltságdíj ellenében kaphatott kegyelmet. Időrendben utána a legnagyobb Kazinczy következik, Kazinczy Ferenc a nyelvújítás és az irodalom kitűnő vezére két évtizeden át megyénkből irányította a nemzeti irodalom életét. Ő is mártírja lett a szabadság és a haladás eszméinek, hét évig szenvedett a zsarnokság börtönében a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétel miatt. Kazinczy Ferenc fia, Kazinczy Lajos a harmadik kiválóság a családban, méltó utód, aki az 1848/49 -es szabadságharc hős tábornoka volt. Haynau parancsára oltották ki 29 éves életét 1849 október 20 -án. Kazinczy Ferenc unokaöccse, Kazinczy Gábor 1850 -től 1864 -ig volt a bánfalvai kastély lakója.
Kazinczynak köszönhetően Bánfalva gyakran volt jeles írók találkozóhelye, néha szinte irodalmi alközpont. A kastélypark óriási gesztenyefája és annak árnyékos lombsátra szolgált jó időben tanácstermül. Ez volt az irodalmi viták színhelye: Lévay József (költő, műfordító), Toldy Ferenc (irodalomtörténész) és Arany János is személyesen felkereste Kazinczyt.
A kastélykert ma is gyönyörűen rendezett, a fák és a park gondozott, egészen lebilincseli az oda látógatót nyugalmával, varázslatos hangulatával.
Bánhorváti 1950-ben két településből Bánhorvátból és Bánfalvából létrejött község, a vidék műemlékekben talán leggazdagabb faluja. A Bánhorvát helységnév az egykor horvát, esetleg fehér horvát telepesekre és a Bán patak melletti elhelyezkedésére utal, innen kapta nevét. Bánfalva község régi neve Bánfalu. Előtagja a magyar "bán" méltóságnév, utótagja pedig a birtokos személyraggal ellátott "falu". Bánhorváti története egészen a honfoglalás idejéig nyúlik vissza.
Bánhorvát község keletkezéséről nincsenek pontos adatok, a korai Árpád-korban alakult, a jelenlegi község helyét megelőzően valószínűleg a Damasa-sziklák alatti részen egy kisebb település volt. Bánhorvátról az első említést a "Váradi Regestrum"-ban találjuk, amely a XIII. század első évtizedeiben a nagyváradi püspökség felügyelete alatt tartott istenítéletek jegyzőkönyve. A könyv peres ügyeket, tüzesvaspróba eredményét és az ítéletek rövid kivonatát tartalmazza. 1220-ban a neve "villa Horvaut", később "Horvaut", "Horwaut", a XIV. században "Horuátí", "Horuád", "Horvát" alakban írták. Anjou-kori okmányok "Horváti" néven említik. A XVIII. században már "Bán Horváth" néven szerepel. A község XVI. századból fennmaradt pecsétjén olvasható az alábbi felirat:
A református és a római katolikus templom
A bánhorváti református templom a XIV. században épült fagalériás toronnyal, ferde támpillérekkel. A XVIII. században (1789) átalakították, nagyobbították. Déli bejárati előcsarnoka mellett befalazott gótikus kapukeret. Lapos deszka famennyezetét 1700-ban, karzatát 1790-ben festették, festett padjai 1720-ból, kőszószéke 1789-1790 között készült, úrasztala 1794-ből való. Kegyszerek 1600-1674, pohár és kendők 1600-ból, a templom harangja 1621-ből való, de hasadás miatt 1850-ben újraöntötték. A templom bejárati kapuja és az udvarán elhelyezett Kálvin emlékmű újabb keletű. Az emlékművet Lenkey Gyula az egyházközség lelkipásztora az uppony völgy sziklájából összegyűjtött kövekből, aláírással, 4 méter magasan elhelyezett vasbetonból készült turul madárral tervezte és többed magával építette a reformáció 400 éves évfordulójára. A Kálvin emlékművet 1924. október 31-én avatták fel.
A Falumúzeum
1999. március 15.-én került sor Bánhorváton a volt katolikus iskolában berendezett falumúzeummegnyitására. A megnyitó beszédet Szert József pedagógus tartotta. Néhai Kárpáti Zoltán ötlete alapján indult el a múzeum szervezése és szorgalmas munkájának - sokat segített neki felesége Margitka tanító néni -, megszállottságának eredménye látható a múzeumban. Már gyermekkora óta megragadta a régiségek gyűjtése. Tanítványait is a múlt megbecsülésére és szeretetére nevelte. A kirándulások alkalmával mindig meglátogattak múzeumokat, műemlékeket is.
Bánfalva múltja
Bánfalván ásatások során bronzeszközöket és őskori arany ékszereket találtak, ami arra enged következtetni, hogy a község már régen lakott terület volt. Bánfalva első nevezetes családja az olasz eredetű "Bárius" család, akiről Bánhorváti határában a volt szénbánya környékét "Bárius padjának" nevezik ma is. Itt pihent meg Bárius István dédesi várkapitány, s róla nevezték el a helyet.
Az egykori bánfalvai földvárnak már csak nyomai látszanak. A miskolci Herman Ottó Múzeum leltárában egy kora vaskori bronz karperecet tartanak nyilván, mely a bánfalvai földvárból származik. A vár a 454 m-es Feketehegy és a 424 m-es Kövesmálcsúcs között délkeleti irányban húzódó gerincvonulat felső részén, Jardonka-tetőn fekszik. A gerincvonulat a Bánhorvátiból Dédestapolcsány felé vezető műútnál, a 33-as kilométerkőnél ér véget a Bánpatak völgyében. A műúttól kb. 120 m magasságban fekszik a várdomb. A várdomb ritkás fákkal és bokrokkal benőtt terület. Körülötte minden irányban megművelt szántóföld terül el. A dombon omladékot, falmaradványt nem találni. A közepén azonban egy 3.5 méter mély gödör van, melynek oldalában több beásást lehet találni. A mélyebb területet terméskő borítja.
A lakosság elbeszélései szerint a vár kővel falazott volt. Az 1930-as években a község útjának építéséhez sok követ elhordtak belőle. Helyenként a kövek kormosak, füstösek voltak, amiből arra lehet következtetni, hogy a vár leégett. Még egy alagút is kivezetett a várból a Berekalja erdőbe, a Szamárkúthoz, ahol egy nagy kő zárja el a nyílást.
Alatta látható a Platthy és Szirmai család közös címerén a következő felirat:
A szabadságharc bukása utáni országos állapotok a Bánfalván élő Kazinczyt egy időre hallgataggá tették, remeteségben élt. Hisz az egész országban tombolt a bosszú és egyénileg senki sem lehetett biztonságban. Kazinczyt valósággal kétségbe ejtette az osztrákok elvakult önkénye, látta, hogy megfosztották hazánkat két legféltettebb kincsétől a szabadságától és a magyarságától.
A kastély előtti parkrészben gyönyörű fák állhattak és állnak ma is. A száz évvel ezelőtti időkből megmaradt hatalmas akác, két óriás krisztustövisfa és pompás alakú vadgesztenyefa áll, amelyet a szájhagyomány Jókai fájaként tart nyilván. A kastély mögött és előtt majorsági épületek, odébb csendes családi kripta.
A kastéllyal azonos stílusban XVII. században épült református templomot csak a feljáró, egy út választja el a kastélyparktól. Homlokzati tornya és két harangja van. Festett famennyezetét 1823 -ban készítették.
